One Direction Hungary
Hali lányok és talán egy pár fiú!Vagyis sziasztok Directioner társaim!Azért csinálom ezt a blogot,hogy amikor olvassátok a fanfiction-öm,vagy a többit,különlegesnek érezzétek magatokat,és higgyétek hogy bármi megtörténhet!Ne adjátok fel!(:
Bills: @Skylar_T Tök baba, hogy már beszéltek Lou-val.
Én: @Bills Szerintem tök fura, hogy Lou-nak hívod, amikor én is Louisnak hívom.
Bills: @Skylar_T Én hívhatom Lou-nak.
Én: @Bills Én is hívhatnám, ha akarnám. De nem akarom, mert tök hülyén hangzik.
Bills: @Skylar_T Nem fogom ezt twitter-en megbeszélni veled. Hívj fel!
Én: @Bills Most te vagy a soros. Rémlik?
És már csörgött a telefonom. – Gyorshíváson vagyok? – kérdeztem.
- Igen. Ha kétnaponta én hívlak, akkor nem fogom mindig keresgetni.
- És hányas vagyok? – csillant fel a szemem. Lecsuktam a gépem és kimentem.
- Hármas. Anya a kettes, a hangpostám meg az egyes. De ha megadod Lou számát bátran lefokozom anyukámat – nevetgélt.
- Na igen, mi is ez a becézési dolog? – érdeklődtem szórakozottan.
- Mert Ő a képzeletbeli férjem. Együtt neveljük Anastazia-t és Paolo-t a Honolulu-i házunkban – nevetgélt.
- Honolulu? Ó, és kitalálom… Csillámpónikat és egyszarvúkat tenyésztetek a házatok melletti szivárvány ösvényen? És szerelem répákat termesztetek?
- Lökött vagy… A képzeletbeli világomban cuki pandákat nevelünk és nem szerelem, hanem szeretet répákat termesztünk – szidott le.
- Te atya úr Isten! – kiáltottam fel. – Nem jöhetsz el, ha azonnal ki nem vered ezt a fejedből – kiabáltam, mire a konyhában sorakozó fiúk ijedten néztek rám.
- Mi? Nem mered! – kiáltott vissza.
- Ööö… sziasztok… - köszöntem a fiúknak, majd leültem én is az asztalhoz, viszont a Bills-szel való beszélgetésemet nem tudtam még befejezni.
- Te lehet, hogy nem érted, de nekem fontosak a pandák – mondta, mire felhorkantam.
- Nagyon jó, hogy állatvédő vagy, de Honolulu-n hogy a fenébe akarsz pandákat tenyészteni? – majdnem elröhögtem magam a mondat közben, de inkább visszatartottam. Louis-nak már csillogtak a szemei, amikor megemlítettem a pandákat.
- Ki az a pandabarát ott a vonal túlsó végén? – kérdezte.
- Bills – mondtam, mire az említett felkiáltott.
- Fontosak a pandák! És Honolulu is!
- Egyetértek – nyújtotta fel a hüvelykujját Louis. Erre én átadtam neki a telefonomat.
- Akkor nesze! Beszéljétek ezt meg ketten és engem hagyjatok már a pandákkal és egyéb csillám állatokkal – temettem a tenyerembe az arcomat. Louis felállt az asztaltól és beszélgetni kezdett Bills-szel. Vajon Bills most mit érezhet? Mit érezhet valaki akkor, ha valóra válik az álma? Mert én már nem emlékszem az érzésre, olyan gyorsan eltűnt…
- Szóval… milyen csillámlényekről beszélgettél a barátnőddel? – bökött oldalba nevetve Harry.
- Csak levázolta nekem milyennek képzeli a tökéletes jövőjét. Lesz egy… egy férje, két gyereke. Honolulu-n fognak lakni. Pandákat tenyésztenek, és szeretet répát termesztenek.
- Honolulu – suttogta. – Elmehetnénk egyszer oda, nem?
- Ki van csukva! Ha elmennék oda csak a pandákra és a répákra tudnék gondolni – nevettem. Harry is csatlakozott hozzám.
- Jól van. Szia. Szia. Már várom. Jó. Szia! – jött vissza a konyhába Louis. Visszaadta a telefonomat, majd elkalandozott tekintettel leült közénk. – Randim lesz – mosolygott, majd idiótán felnevetett.
- Bills? De hiszen még nem is láttad! – akadtam ki.
- Küldött képet a telefonomra. Gyönyörű – ámuldozott.
- Nyálas – fintorogtam, majd felálltam az asztaltól. – Louis mikor jön Bills?
- Holnap után lesz a koncert, úgyhogy… holnapután – mosolygott.
- Csak most szólok előre, hogy Bills az én szobámban alszik. Nem hinném, hogy a fiúk örülnének annak, ha az ő jelenlétükben aktivizálnád magad – húztam el a számat. – Vagy az enyémben. És Harry sem venné jó néven.
- Engem nem zavarna, ha meghúzhatom magam a te szobádban – vigyorgott rám Harry. Érzésem szerint elpirultam.
- Majd meglátjuk – mondtam és felmentem a szobámba.