One Direction Hungary
Hali lányok és talán egy pár fiú!Vagyis sziasztok Directioner társaim!Azért csinálom ezt a blogot,hogy amikor olvassátok a fanfiction-öm,vagy a többit,különlegesnek érezzétek magatokat,és higgyétek hogy bármi megtörténhet!Ne adjátok fel!(:
(Louis szemszöge)
Harry egész nap a sarkamban járt és folyton beszélt; kérdezősködött, hogy mit tudok arról a bizonyos dologról, aminek köze van Skylar-hez. Nem akartam elárulni Skylar-t. De egyszerűen csak megtettem. Harry már annyira kiborított, hogy kibukott belőlem a dolog. Még a szerencse a dologban, hogy nem kiabáltam el magam, hanem csak idegesen és dühösen suttogtam. Skylar-rel a ruhabolt után elváltunk. Ő bement még pár boltba, mi leültünk egy gyors étterem előtt.
- Hogy értetted azt, hogy beteg volt? – suttogta Harry keserűen. Tudtam – a vak is látta -, hogy kedvelte Skylar-t. Kissé bántott is a dolog. Ő mégiscsak az unokahúgom. Harry viszont a legjobb barátom és tudom jól milyen. Érthető, ha egy kis féltést érzek, nem?
- Evési zavarok – motyogtam, mert még mindig bántott az, hogy elmondom Skylar legnagyobb titkát.
- De nem látszik rajta semmi. Bár elég keveset eszik, de…
- Három éve jóval… testesebb volt, mint most. Kétszer-háromszor… És… ööö… Dániában egy táborban lefogyott – nyögdécseltem. Zavarba ejtő volt egy ilyen problémáról beszélgetni, ami ráadásul az unokahúgom problémája.
- És te mióta tudod?
- Pár napja csak. De remélem, nem kell, kérjelek arra, hogy erről ne beszélj senkinek.
- Persze.
- A lényeg, hogy már meggyógyult – zártam le a témát. Ezzel egy időben megjött Skylar is, így mindketten felálltunk és elmentünk.
Nem ettünk semmit.
- Tell me I'm a screwed up mess – énekeltük a nappaliban, miután visszaértünk a vásárlásból. Skylar már jó párszor kiabált le nekünk, hogy próbáljunk csendben maradni, mert szeretne olvasni. Most hatodszorra már le is jött. - Fiúk – morogta fenyegetően. Jobbnak láttam elbújni, így egy párnát raktam az arcom elé, a lábaimat pedig felemeltem. - Ne bánts! – sikítottam lányos hangon. - Kislány, kapsz egy pofont ha nem fogod be! – mondta Skylar idegesen. - Sky, nyugalom. Be-ki, be-ki, be-ki. Tudod, a lélegzet – mondta Zayn. - Engem ne Sky-ozz. Így csak a ribancok hívnak az iskolából – forgatta a szemét. Kirázta a hideg, mert libabőrös lett a keze. - Az a lány, aki a boltban zavart? – kérdezte Harry. Ne folytasd kispajtás! Ennek még rossz lesz a vége! - Többek közt – vonta meg a vállát, majd a konyhába ment. Megfogott egy banánt, megnézte, de aztán visszatette. - Szerintem ne tedd azt vissza – mondta Harry, mire oldalba rúgtam. Vagy immunis, vagy nem érezte. – Híznod kellene egy kicsit. Itt megrúgtam olyan erősen, ahogy csak tudtam, mire Harry felkiáltott. - Te elmondtad neki? – kiabált Skylar. És itt a baj emberek! Tanulság: Félbolondnak elmondhatsz egy titkot, de az van annyira hülye és továbbadja a barom haverjának, aki visszamondja annak, aki megkért rá, hogy ne mondjam el senkinek! Nem tudom világos-e. - Nem, mármint én csak… Kicsúszott, oké? – mutogattam zavartan. - Ilyenkor láthatnád az arcodat – vágta oda foghegyről. – Megbíztam benned, Louis! Elmondtam neked a legnagyobb titkomat, erre neked mi az első dolgod? Elmondod Harry-nek! - Én komolyan mondom, hogy csak véletlen volt – kiabáltam vissza. - Igazat mond – csatlakozott Harry. – Én akartam, hogy elmondja. Csodálkozom, hogy nem ütött le. - Te fogd be! – rivallt rá. – Mi lesz a következő? Elmondod a sajtónak? Vagy ami még rosszabb esetleg az iskolatársaimnak? - Sajnálom.. – hajtottam le a fejem bűnbánóan. - Hát én is – mondta és felment a lépcsőn, utána pedig csak egy hangos ajtó csapódást hallottunk.